DOOM - A többszörös legenda

1991 előtt, még senki nem tudta mi fán terem az FPS játék, kivéve John Romero-t, és John Carmack-ot, az ID software társalapítóit. Az FPS (First-Person Shooter) műfaj játékaiban elsősorban azt látjuk, amit a való életben látnánk, így általában a kezünkben tartott fegyvert, és/vagy karakterünk kezét (jobb esetben lábát) látjuk a képernyőn. Azelőtt csak oldal, vagy felülnézetes játékokkal találkozhattunk, így egy új műfajt teremtettek az ID emberei, az 1991-es Wolfenstein 3D-vel.

 Az elsöprő siker után sem tétlenkedett a két John, és azonnal egy teljesen más világba helyezte az új stílust, így született meg újabb sikercímük, ami egy távoli, ám annál ismerősebb helyre kalauzolt el minket. Sci-fi környezetben kellett démoni lényeket visszajuttatni oda ahonnan jöttek, ez pedig nem kevés véres jelenettel járt, ezt ma már csak a klasszikus DOOM-nak hívjuk. Lényegében itt csúcsosodott ki minden, amit véghez szerettek volna vinni a Wolfenstein-nel, de csak most volt meg a megfelelő technika, és tapasztalat, hogy valóra váltsanak mindent, amit szeretnének. A játék 1993-ban megjelent, ráadásul Shareware (ingyenesen letölthető) szoftverként, azóta is egy élő legenda, és nem utolsó sorban a multiplayer módját a mai napig több százezren játsszák. A mértéktelen brutalitás, vérfolyók, gusztustalan szörnyek azonnal beették magukat mindenki emlékezetébe, mert a játék még a főszereplőt sem kímélte. Ha alacsonyan volt az életerőnk, karakterünknek orrán-száján folyt a vért, bevérzett a szeme, és sebek jelentek meg rajta. Mára már igaz, hogy fapadosnak hat a játék, tökéletesen játszható, és élvezhető a mai napig, nem is volt kérdés, hogy jön a folytatás.

 1994-ben meg is érkezett a második rész, immáron bolti forgalmazásban. A játékmenet nem változott, egyedül a pályák mérete, valamint az ellenfelek számában volt különbség, és itt találkozhattunk először Online Multiplayer játékmódokkal az FPS játékok történelmében. A DOOM 2 után az ID új vizekre evezett, és elkészítette a már teljesen 3D-s Quake című játékukat, ami onnantól kezdve prioritást élvezett, egészen 10 éven át, ám 2004-ben megjelent a DOOM 3. John Romero távozása után Carmack egy olyan DOOM játékon gondolkodott, ami csak alapfelvetésében, és címében hasonlított az eddig ismert játékhoz. A harmadik rész történetet kapott, ami az első két rész kicsit komplexebb története volt egyben. A Marson, egy űrállomáson megnyitják a pokol kapuját, ahonnan szörnyek jönnek át, a mi feladatunk pedig az, hogy a kaput bezárjuk, a poklot pedig elpusztítsuk.

Hiába akartak összetettebb sztorit, sajnos az nem sikerült, azonban az arculatváltás a horror felé maradéktalanul összejött. Aki végigjátszotta a DOOM 3-mat, még mindig emlékszik arra a fojtogató érzésre, amit a sötét, szűk folyosók váltottak ki belőle. A játékot újra rengetegen vették meg, aminek azóta érkezett egy kiegészítője, és egy felújított változat PS3-ra, és Xbox 360-ra, ez a DOOM 3 BFG Edition névre hallgatott, ami a játék ikonikus fegyverére a Big Fucking Gun-ra utalt. Ez után újabb pár évre pihenőre vonult a sorozat, hogy 2016-ben újult erővel támadjon.

A 2015-ös E3-mon találkoztunk először az új epizóddal, ami szimplán DOOM névre hallgatott, és ezúttal is az ID software készített, azonban már John Carmack nélkül. A névből is látszik, hogy egy Reboot-tal van dolgunk, vagyis teljesen új alapokra helyezik az eddig ismert történetet, új játékmenettel. Mivel DOOM játékról van szó, így persze nem csinálhattak kalandjátékot gyerekeknek, de amin tudtak, változtattak, és az egyik legjobb Reboot lett a Doom a Wolfenstein mellett, amivel találkozhattunk ebben a konzolgenerációban (talán az idén megjelenő God of War tudja hozni azt a minőséget, amit egy Reboot-tól elvárunk, de ez egy másik cikk témája lesz). A 2016-os epizód rendelkezik egy minimális történettel, de csak pont annyival, hogy indokolt legyen, miért daráljuk végig magunkat mindenkin, aki szembejön.

Mi egy névtelen hőst alakítunk, aki egy rituálé alkalmával magához tér, magára ölti a klasszikus zöld ruhát, és kezdődhet az irtás. Persze folyamatosan kapjuk a fülünkbe az információkat, mit és miért kell tennünk, de aki játszott bármelyik epizóddal, akkor már ismerős lesz a recept, annyi különbséggel, hogy ezúttal párhuzamosan kell rendet tennünk a pokolban, és a marsi űrállomáson egyaránt, mert végre nem csak a szörnyek, mi is használhatjuk már ezt a kaput, amin ránk szabadultak a dögök. A 2016-os DOOM tökéletes keveréke a régi klasszikus első két résznek, a pörgős, véget nem érő, vérgőzös akciózásnak, körítésben, a szörnyek kinézetében, és környezetben pedig a DOOM 3-mat juttatja eszünkbe, de ez játék közben fel sem tűnik, csak az az érzés van meg.

Régivágású FPS-hez mérten lehet nálunk akár 10 fegyver is (a BFG-t nem számolva), aminek mindegyike kapott egy másodlagos tüzelést is, így az a 10 mordály azonnal megduplázódik. Minden ellenfélre más, és más taktika kell, más lövedék sebzi, és más gyenge pontjai vannak, így adja magát, hogy az agyatlan hentelés itt sem túl kifizetődő, akármennyire jól esik. Persze nem lesz taktikai FPS a DOOM, de ésszel kell játszanunk, ha túl szeretnénk élni a csatákat. És ehhez minden segítséget megadtak nekünk a készítők. A játék Soundtrackje a legnagyobb húzóerőnk, mert olyan ütemes, dark, és agresszív, hogy ember legyen a talpán, akinek nem szalad 200 fölé a vérnyomása tőle. A pályatervezés is egyszerűen zseniális, folyamatosan tudunk haladni harcok közben, több szinten folyik a küzdelem, vannak kis eldugott helyek, ahol összeszedhetjük magunkat. A játék nem nyílt világú kellően nagyon a helyszínek, és az arénák is nagyok, pont akkorák, amekkorát a helyzet megkövetel.

A dögök szívósak, jól helyezkednek, nagyok, és sokan vannak. Ám pont ezért akkora élmény lecsonkolni, kibelezni, szemteleníteni, vagy csak cafatokra lőni őket. Ha az ellenfél legyengül, akkor elkezd villogni, ekkor bevihetünk neki egy puszta kezes támadást, ami minden karakternél egyedi, és a támadási szögtől is függ. Ez a mozdulat még jobban dob a brutalitáson, és hatalmas elégtétel ilyen szinten megkínozni egy ellenfelet, miután sokadszorra tör borsot az orrunk alá, nem utolsó sorban pedig ezek a támadások életerőnket is visszatöltik.

Egy ilyen sikeres feléledés után nem szabad hagyni, hogy elüljön a por, így a sikert meglovagolva jövőre jön a DOOM Eternal, ahol átélhetjük a szó szerinti földi poklot. Több infó még nem derült ki, de amint elkezdenek áradni a tudnivalók, azonnal írni fogunk róla.